A Dombóvári Zenész Egyesület muzsikájára gyülekeztek a településnek azok a lakói, akik a két világháborúban elhunyt és helyben, vagy messze földön eltemetett hozzátartozóikra közösen kívántak emlékezni. A civil egyesület nevében Takács Istvánné lépett a mikrofonhoz, aki először családi élményeit osztotta meg hallgatóságával. Arról beszélt, hogy saját maga azért nem ismerte a nagyapját, édesanyja pedig az apukáját, mert az 20 évesen az orosz fronton harcolva elesett, miközben a felesége itthon terhesen várt rá. Ő már nem térhetett haza Lvov városa közeléből, mint ahogy az a több mint 1140 dombóvári sem, akik a 20. század két világégésének áldozatai voltak.

- Ők valamennyien hősökké váltak azért, mert a maguk élete elé más értékeket helyeztek - emelte ki a helytörténész. - A haza, az ezred, a bajtársak fontosabbak voltak nekik helytállásuk pillanatában, mint az egészségük, az épségük, a további sorsuk. Közülük 454 nevét őrzik itt az emléktáblák, a többiekét a Mártírok Kertjében és az újdombóvári római katolikus templom falán olvashatjuk.
A Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület most első alkalommal - hagyományteremtő szándékkal - adott szót olyan lokálpatriótának, akinek a famíliájában világháborús áldozat volt. Miszlai József nyitotta a sort az elesett helybeliek panteonjánál.
- A Halottak Napja nem a porladó hamvak, hanem az élő lelkek ünnep - kezdte mondandóját a nyugdíjas tanár. - Személyes érintettségem révén állok itt, hiszen nagyapám neve is fellelhető a két világháborúban hősi halált halt katonák névsorában. Sokan vagyunk úgy, hogy nem áll módunkban meglátogatni a harcokban elesett szeretteink végső nyughelyeit a közelgő napokban, ezért itt a Hősök szobránál rójuk le a kegyeletünket. Az első világháború magyar veszteségei között hatszázezer halottat, másfélmillió sebesültet és nyolczsázezer hadifoglyot kell megemlíteni. A második világháború során kilencszázötvenezren veszítették az életüket és hatszázezren kerültek hadifogságba. Hogy ilyen és ehhez hasonló borzalmak ne történhessenek meg, kérem a politikusainkat. hogy a 21. században olyan jövőért tegyenek meg mindent, melyben az európai emberek nem válnak se hősökké, se áldozatokká.
A beszéd után a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület tagjai, valamint az emlékező településlakók helyezték el virágaikat és mecséseiket a Hősök szobrának talapzatánál.