Az Unesco Nemzetközi Tanácsa 1975 óta Yehudi Menuhin javaslatára minden év október elsejét a zene világnapjának rangjára emelte.
„Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói” – mondta Menuhin.

A Dombóvári Belvárosi Általános Iskola méltó követője e nemes napnak, ezért a muzsika uralta a napi munkát, tette színesebbé és vidámabbá a tanulást.
Reggeli ébresztőként a 3. a osztály tanulóinak furulyázására érkeztek a gyermekek és szüleik iskolánkba. A csendes és figyelmes fülnyitás után a legkisebbektől a legnagyobbakig két magyar népdal éneklésével ünnepeltünk együtt.

Kivételes volt ez a nap, mert a megszokott dallamcsengő helyett iskolánk legidősebb zeneis tanulói, a 8.a osztályosok, hangszerek megszólaltatásával szolgálták a tanórai be-és kicsengetést.

Délutáni programunk koronázásaként két koncerttel kedveskedtünk minden érdeklődőnek.

Elsőként az Aranykapu Zenekar adott fergeteges és interaktív hangversenyt a város óvodásainak, iskolánk kisiskolásainak. Igazi örömzene volt kicsinek és nagynak Töreky Zsuzsi (iskolánk volt tanulójának és tanító nénijének) műsora.
Később az idősebb korosztály, a felső tagozatosok kaptak ízelítőt megzenésített versekből a szekszárdi Csobogó Együttestől.

„Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk tovább rezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.” – Kodály Zoltán

Bódis Péterné