A meghirdetett időpontban sokszáz gyermek zsivajától volt hangos az iskola aulája és folyosói. A készülődő rendezvényre nemcsak az idejáró kisiskolások voltak hivatalosak. A város valamennyi óvodájából érkeztek kíváncsiskodó csoportok, amelyek megilletődötten találkoztak a sok-sok mesehőssel. A belvárosis gyerekek (és tanítóik) ugyanis erre az alkalomra egy-egy – a mesékből ismert – alakok ruháiba öltöztek.
A sok kisgyermek aztán felülhetett a népmese táltos lovára, megmutathatta, mit kell tennie a szerencséjét keresőnek, az elüldözött legkisebb fiúnak. Mindebben – többek között – segítségükre volt Szabó Zalán, aki egy kissé szeleburdi ifjú gatyájáról mesélt és a 4. d osztályosok, akik előadták a rátóti csikótojás történetét. Szerénke néni a varázspálcája helyett csodaceruzát húzott elő köpenyéből, amely megmutatta, hogy a rajzpályázatra beérkezett rengeteg kis alkotás közül melyek voltak a legszebbek, legérdekesebbek.

A vidám találkozó végén nem maradhatott el a muzsikaszó, melyre mindenki önfeledten rophatta a táncot.

Kurucz Gábor