A teacserje őshazája Kína és India déli területe, ahonnan kilenc hónapnyi tengeri úton, holland hajókon 1610-ben érkezett az első teaszállítmány Európába.

Kezdetben gyógynövényként patikákban árulták, későbbiekben a fogyasztása élvezeti italként fokozatosan elterjedt Európában és az egész világon. A kiváló minőségű tea előállítása a termesztéstől a szüretelésen át egészen a feldolgozásig ma is kézi munkával történik. A tea aromája függ a termőhelytől és a feldolgozás módjától.

A teával kapcsolatos történelmi eseményről dr. Fata Mária főorvosnő tartott érdekes kiselőadást. Ami nem más mint a „Bostoni teadélután”, amely nagyban hozzájárult a függetlenségi háború kitöréséhez, majd az Amerikai Egyesült államok megalakulásához.

A nagy teatermelő népeknél a teának tisztelet, megbecsülés járt. Kialakultak a tea elkészítésének és felszolgálásának szabályai. Kína és Japán híres a szigorú szabályokhoz kötött teaszertartásokról. Az európai kultúra ezeket nem vette ugyan át, de kialakultak itt is teázási szokások, sorra nyíltak a teaszalonok. Az angoloknál ma is élő szokás az „Ötórai tea „ szertartása. A teázáshoz mindig elegáns környezet, finom vonalú porcelánok, kecses ezüstök illettek, ezért fellendült a porcelángyártás és egyre több megrendelést kaptak az ötvösök is.

A herbalisták bemutatták kedves teázós tárgyaikat. A déd- és nagyszülőktől örökölt, és mai kancsókból, csészékből , ezüst vagy bambusz kiegészítőkből, valamint fekete, zöld, fehér teákból rögtönzött, mini kiállítást” tartottak. A beszélgetést dr Lehoczkyné Pörös Eszter Egy csésze tea című novella részletével színesítette.

A Dombóvári Herbárium februárban is várja az érdeklődőket.