A sétát Takács Istvánné nyugalmazott gimnáziumi tanár, helytörténész, a mostani és a korábbi ünnepi programok szervezője vezette, Kőszegi Csaba Valér, Illyés Gyula, Szepessy László, Kocsis László verseivel gazdagította a megemlékezést.

A rövid séta érintette néhány, városunk életében meghatározó személy, volt városvezető (bíró), vállalkozó, tanár, művész, kétkezi ember sírhelyét, megemlékezve életük fontos pillanatairól, munkásságukról.
A temető főbejáratától induló menet először lovag Paál József hercegi kerületi felügyelő sírhelyét érintette, aki sokat tett a gimnázium alapításáért, az Orsolyiták városunkban történő megtelepedéséért. Csonka Vendel bádogosmester szakmája mellett a polgári gyászkultúra kialakítója volt városunkban. Ivanich Antalnak köszönhetjük, hogy 1905-ben kigyúlt a villanyfény településünkön, és ipartesületi elnöksége alatt épült meg az Iparmozgó. Hermesz Tanár Úr illem- és tánctanár felejthetetlen táncóráira is sokan emlékeztek a jelenlévők közül. Tisztelegtek a két világháborúban életüket vesztett honi és idegen katonák emléke előtt is. Illés Gyula főjegyző (a költő nagybátyja) meghatározó alakja volt városunk száz évvel ezelőtti történetének, ő fejlesztette Dombóvárt „igazi várossá.” Illés János (a költő édesapja) a hercegi uradalom Tüske pusztai gépésze volt másfél évtizedig 1931-ben bekövetkezett haláláig. Szepessy László jelképes sírjánál emlékeztek a Doberdónál 1915. augusztus 1-én hősi halált halt költő, tanár, újságíró életművére. Enczel István asztalosmester a dombóvári iparosság megbecsült alakja volt.
Piukovits Sándor, a sokoldalú gimnáziumi tanár a két világháború közötti időszak rendezvényeinek neves szónoka, a vasutasok dalkörének vezetője volt.
Az Orsolya-rendi apácák 1915-től sokat tettek az oktatásért városunkban, a polgári iskola, a tanítóképző, a nőipari iskola, a vallásos tiszta értékeken alapuló következetes pedagógiai tevékenységük bizonyítéka.

Az emlékidéző séta a sírkertnél ért véget, ahol Gáspár Boldizsár kántor éneke után, Szabó Szilárd evangélikus lelkész és Kutas Attila plébános szavai, biblia idézetei zárta le az ősök, eleink emléke előtt tisztelgő megemlékezést, majd ezt követően a jelenlévők meggyújtották az emlékezés gyertyáit.