A Londoni Egyetem tudósai munkájuk során arra az adatbázisra támaszkodtak, amely több mint kétezer krétakori helyszínről származó, fosszilizálódott erdőkre tartalmaz információt – olvasható a PhysOrg hírportálon. „Kutatásaink arról tanúskodnak, hogy bolygónk nagy részét a tűlevelűek osztályába tartozó araukária erdőségek borították. Különösen jellemző volt ez a fafajta a fojtogatóan meleg és párás trópusokra. Ettől délre és északra a ciprus dominált, a sarkvidék pedig a fenyőfák birodalma volt” – magyarázta Emilio Peralta-Medina, a kutatások vezetője. Mint kifejtette, a kréta időszakban a mainál sokkal nagyobb volt a trópusok kiterjedése, a mérsékelt égöv pedig a sarkvidék közelében helyezkedett el. A sarkkörön túli területeken is több volt a fa, mint a jég.

A fosszilis leletek tanúsága szerint a dinoszauruszok kihalása előtt nem sokkal megváltozott az erdők jellege: megjelentek a zárvatermők (Magnoliophyta). „A jelenkori magnóliákhoz hasonlatos virágos növények terjedtek el, amelyek első ízben hozták el világunkba a színeket és illatokat” – ecsetelte Peralta-Medina. A zárvatermők fokozatosan kiszorították a tűlevelűeket, és a kréta időszak végére a domináns fafajtává váltak. A kutatók a kréta időszaki erdők feltérképezése mellett azt is vizsgálták, hogy milyen gyorsan nőttek a fák. A fagyűrűk tanúsága szerint növekedési rátájuk kétszerese volt a mai fákénak, különösen gyorsan terebélyesedtek a sarkvidék közelében.

A meleg éghajlat oka minden jel szerint a rendkívül magas légköri szén-dioxid-koncentrációban keresendő. Míg napjainkban értéke 398 ppm (parts per million/a keresett komponens egymillió egységre jutó részecskeszáma), a kréta időszakban meghaladta az 1000 ppm-et. „Amennyiben a légköri szén-dioxid-koncentráció ilyen ütemben emelkedik, 250 év múlva elérjük a kréta időszaki szintet. Ha ez megtörténik, az erdők »visszatérnek« az Antarktiszra” – vélekedett Howard Falcon-Lang, a tanulmány társszerzője.

MTI / mno